Gyermekkoromban kedvenc elfoglaltságom a rajzolás volt. Először pauszpapírra másoltam képes újságok borítófotóit. Lassan másképp is tudtam „használni” a szemem; rájöttem a fény és az árnyék formát befolyásoló összefüggéseire: hogyan lesz a sík papíron háromdimenziós a valóság, vagyis rájöttem a perspektíva törvényszerűségeire. Ettől kezdve másképp néztem a világot, kutattam az izgalmas lehetőségeket, hogyan lehet ábrázolni a körülöttem lévő dolgokat? Később a fantáziám alapján is születtek újabb és újabb „grafikák”. Sok papírt, ceruzát és tust használtam fel. Amikor másoknak is tetszett a munkám és örömet jelentett az, amit csinálok, elhatároztam; majd ha „nagy leszek”, ezt a hivatást választom. Felvételiztem a Képzőművészeti Szakközépiskola grafika szakára, majd tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytattam, az Alkalmazott Grafika Tanszéken. További egy éven át még a Főiskola védőszárnyai alatt tanultam, a művészi továbbképzőn. A Főiskolán elsajátított hagyományos technikák – ceruza, ecset, vagy akár a szórópisztoly – az általam ma használt korszerű számítástechnikai környezetben is „léteznek” – virtuálisan, hatékonyan támogatják a kísérletezést, próbálkozást.

Farkas Bea, grafikus